97.6-tól a CrossFit ♥ szerelemig

Amikor tavaly szeptemberben, 3 év után teljesítettem a félmaratoni távot, azt gondoltam, hogy soha többé futás, félmaraton meg főleg nem... ... másnap már megvolt a nevezésem az idei Vivicitta félmaratonra. Baj, vagy sem, de én ilyen vagyok, hirtelen fellángolásból (nevezhetjük átmeneti elmebajnak is), hozok döntéseket. Akkor olyan távolinak tűnt az április, és roppant meggyőző volt a dátum is, hiszen az Anyukám születésnapjára tűzték ki a futást. Kicsit önzőnek tűnhet, hogy az én futásomról szólt ez a nap, de valójában sokkal inkább arról, hogy együtt töltöttük az egész napot a családommal. Aztán jött a másik, sokkal keményebb vonal. Cuki, hogy az Anyukám szülinapján futok egy félmaratont, de azonnal brutálissá válik, amikor súlyos beteg gyerekekért futok. Az Élménykülönítményről bővebben itt olvashatsz. Brutális? Igen az.  Alapvetően optimista vagyok, törekszem arra, hogy jó dolgokat tegyek, és hogy elsősorban a dolgok jó oldalát lássam.  Így volt ez az adománygyűjtés s