97.6-tól a CrossFit ♥ szerelemig

ma, amikor jöttem a B-fitbe, láttam az úton az általános iskolás magyar tanárnőmet, aki akkor azt mondta, hogy legközelebb akkor merjek csúnyán írni, ha majd ügyvezető leszek. jót mosolyogtam magamban, ügyvezető vagyok, de már szépen írok:) tavaly úgy alakult, hogy a 25. születésnapomat teljesen egyedül töltöttem, így volt időm elgondolkodni az elmúlt 25 éven. valahogy mindig oda lyukadtam ki, hogy bármi történt velem, ami kicsit fájt, vagy nem annyira tetszett, nem volt teljesen kellemes, feladtam, befejeztem, többek között a 2008-as, 23. Nike Budapest Félmaratont is. Be volt fizetve a nevezésem, de lusta voltam felkészülni rá, és meghátráltam, úgy gondoltam nem fog menni, mert nehéz, fárasztó, feladni kínos, végigcsinálni fájdalmas lehet, nyilván nem tudhattam, sose futottam többet annál a távnál, ami pont addig tart amikor elkezd fáradni a lábam:) ez utólag persze vicces, de kb ennyi kitartásom volt. aztán mikor idén a születésnapomon eszembe jutottak a tavaly nyári gondolatok, jó...

Idill 2000-ben nyáron napi 3 órát edzettem vízben, és 1 órát futottam is, jó formában voltam, kb 67- 68 kg . Ezután jött a főiskola Budapesten. Tudtam, hogy kell valami sport, elkezdtem futni a Margitszigeten, általában hetente 2-3-szor egy-egy kört, ami azt hiszem kb 5 km. Baljós árnyak Abban az időben mindig hétfőn mentem Pestre és csütörtökön már jöttem haza. Ez nem bizonyult túl jó ötletnek, mert itthon mindig rengeteget ettem és nem edzettem, aztán Pesten is egyre kevesebbet futottam. Aztán jött az első vizsgaidőszak, ami alatt és után már semmit nem sportoltam, de legalább egyre többet ettem. Volt a közelben egy gyrosos, ahol eleinte egy-egy gyrost ettem, aztán egy gyros és egy süti volt az adag, aztán 2 gyros és egy süti, majd eljutottam a 2 gyros+2 süti menüig. Ezt kiegészítették még éjféli pizzák, mozis m&m’s-ek, és simán, lelkiismeret furdalás nélkül megettem egy óriás tábla csokit. A hétvégéim többnyire túlevéssel teltek, tudod, az a kapkodod a levegő...