Ugrás a fő tartalomra

40 nap és 40 éjszaka

Újra itt. Újra #lélekbotox :)

Ez most nem könnyű, mégis imádom.
Utoljára mikor kigyomláltam a blogomat arra jutottam, hogy csak akkor fogok írni, ha tényleg lesz mondanivalóm. Ez kb 1 éve volt, most jött el az ideje.

Egyik örök kedvenc mondásom, ami időről-időre félelmetesen beigazolódik: jól nézz szét magad körül, mert egy év múlva semmi sem lesz ugyanaz.

Ez történt velem is. Csupán egy év leforgása alatt minden megváltozott, egy vadonat új életbe kerültem, és ezzel együtt egy vadonat új testbe is, ami nem más, mint a sokak által rettegett #anyatest

40 napja nézem a tükörben, naponta többször, minden kézmosásnál (újszülött mellett, ez kb napi 10-15 alkalom legalább), zuhányzás előtt, után, de nem nagyon változik. Vannak a telefonomban képek a régi életből, de valahogy már nem is emlékszem, hogy milyen volt.

Az elmúlt 40 napban, ami a szülés óta eltelt, gondolatban többször, hangosan talán 2-szer hangzott el, hogy nem szeretem ezt a testet. A másodiknál a Szerelmem is hallotta, és csírájában elfojtotta az önsajnálatomat azzal, hogy "hahó, gondolkodj már, ez a test 39 hétig és 3 napig otthona volt a kisbabánknak, egy új életet hozott létre, ez a test gondoskodott arról, hogy biztonságban, egészségesen  növekedjen, és arról is, hogy megszülessen. Nem utálhatod."

Igaza van. egy pillanat alatt változtatta meg a hozzáállásomat és ezzel együtt a hangulatomat is:)

Miért írok újra?
✔️mert nyilvánvalóan nem én vagyok az egyetlen, aki küzd, küzdött, vagy küzdeni fog
✔️mert közel 10 év edzői tapasztalatából tudom, hogy beszélni kell arról, hogy hogyan lehet baba mellett újra emberi formába kerülni, fitt életet élni
✔️mert kicsi az esélye annak, hogy sok Heidi Klum járkál köztünk, akinek szülés után 2 héttel újra kifutó-barát teste van (tisztelet a kivételnek).
✔️mert tudom, hogy kell a lélekbotox, tudom, hogy tudnod kell, hogy nem vagy egyedül
✔️mert tudom, hogy sok a kérdés, tudom, hogy nehéz, hogy fárasztó, hogy sokszor kell kelni, hogy még a hajmosás is szerencse kérdése. De erre kell hogy legyen megoldás.
✔️és nem utolsó sorban: ha én meg tudom csinálni, akkor bárki

A bejegyzésekben főként az edzéseimről és táplálkozásról (várandósság előtt/alatt/után) fogok írni és persze igyekszem a szokásos motiváló gondolatokat is megosztani :)

Várandósság és edzés
Imádtam, csodás időszak volt, tudatosan figyeltem befelé, meg akartam élni ezt az állapotot. Ez azért nem volt egyszerű, mert rengeteget dolgoztam, de azért amikor lehetett, igyekeztem lassítani, magunkra figyelni. 

Korábban sem volt idegen a fizikai aktivitás, hiszen
előtte 9-10 éven át, heti 10-12 órányi edzést tettem a testembe, főként crossfit- és futó edzéseket, mert ezeket imádom a legjobban. Minden egyes edzésemben szerepelt törzserősítés, minden edzésben, még futás előtt/után is, mindig. 

Ez miért fontos? 
Azért, mert ez is az egyik oka, hogy fizikálisan nem viselt meg az extra súly cipelése, nem fájt a derekam, és egész későn kezdtem el "kacsajárásban" közlekedni. 

Mit hozott még az edzés? 
Végig aktív tudtam maradni. A megnövekedett vértérfogatnak köszönhetően (ami természetes velejárója az állapotnak ) az utolsó hetekben kicsit jobban kapkodtam a levegőt, mégsem éreztem magam fáradtnak, nem lettem vérszegény.

Tanulság: ne csak a vitamint kezdd el szedni, hanem építs erős törzsizmokat, és kiváló állóképességet is :)

Néhány kép az aktív időszakból, ami nem feltétlenül követendő/követhető, de az én edzettségi állapotom ezeket mind engedte. 

  
  
Hozzáteszem, folyamatosan egyeztettem az orvosommal, hogy mit lehet és figyeltem a baba jelzéseit is, így mindig még azelőtt visszavettem a tempoból,  mielőtt rákényszerített volna. Spinning edzéseket a 14. hétig bírtam tartani, a futást a 18. héten, a crossfitet a 34. héten hagytam abba.




Mindig pulzuskontrollal edzettem, (az volt a szabály, hogy 140 bpm fölé nem mehettem) és egyre jobban lekönnyítettem a gyakorlatokat. 


A végén, a 8. hónapban “pihenésképpen” elvégeztem a kismama torna oktatói tanfolyamot, aminek a tananyaga a terhesség alatti és a szülés utáni időszakot foglalta magába, a gyakorlati részek kifejezetten jól estek :)

Hogyan tovább?
Post partum céljaim:
1. Futás
Még tavaly ősszel regisztráltam az októberi maratoni verseny 10 km-es távjára, amit nagyon szeretnék teljesíteni. Nincs a fejemben időeredmény, tényleg a célbaérés, a teljesítés a cél.
2. Fogyás, vissza/átalakulás
Logikusan, tudatosan: 9 hónap alatt eljutni a terhesség előtti átlagos súlyomig (még -20 kg). Azt gondolom ennyi idő alatt ez sok munkával, odafigyeléssel reálisan teljesíthető

folyt. köv.
a 2. részben a szülésről és az első hetek regenerációjáról írok

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nálam így kezdődött...

Idill 2000-ben nyáron napi 3 órát edzettem vízben, és 1 órát futottam is, jó formában voltam, kb 67- 68 kg . Ezután jött a főiskola Budapesten. Tudtam, hogy kell valami sport, elkezdtem futni a Margitszigeten, általában hetente 2-3-szor egy-egy kört, ami azt hiszem kb 5 km. Baljós árnyak Abban az időben mindig hétfőn mentem Pestre és csütörtökön már jöttem haza. Ez nem bizonyult túl jó ötletnek, mert itthon mindig rengeteget ettem és nem edzettem, aztán Pesten is egyre kevesebbet futottam. Aztán jött az első vizsgaidőszak, ami alatt és után már semmit nem sportoltam, de legalább egyre többet ettem. Volt a közelben egy gyrosos, ahol eleinte egy-egy gyrost ettem, aztán egy gyros és egy süti volt az adag, aztán 2 gyros és egy süti, majd eljutottam a 2 gyros+2 süti menüig. Ezt kiegészítették még éjféli pizzák, mozis m&m’s-ek, és simán, lelkiismeret furdalás nélkül megettem egy óriás tábla csokit. A hétvégéim többnyire túlevéssel teltek, tudod, az a kapkodod a levegőt, r

Így történt, mert így akartam, mert így döntöttem.

Döntések Talán kicsit ijesztő lehet, vagy nekem inkább fura, hogy mennyire tudatosan csinálok bizonyos dolgokat, sokszor írom, hogy így történt, mert így akartam, mert így döntöttem. Tudod honnan jön? Nos, én sem ma kezdtem. 2013. május 9-én talán életem eddigi legmélyebb pontján voltam lelkileg. Az út ami oda vezetett az a saját hülyeségem, naivságom, hinni akarásom összesége volt, csak magamnak köszönhettem. Valószínűleg nincsenek véletlenek, de azért csak kell az, hogy belül akarj változtatni . Én belül, némán üvöltöttem, hogy valaki segítsen ebből kijönni, mert az, hogy magamat a saját hajamnál fogva húzom ki, az ezúttal kevés lesz. És tadamm, ott volt. Nevezzük a Kérdező nek. Nem igazán tudom, hogy ki "küldte", miért akkor, vagy hogy hogyan került oda, de valószínűleg ezt nem is kell tudnom. Hónapokkal előtte azzal keresett meg, hogy személyi edzőre lenne szüksége, és engem ajánlottak. Szuper volt a közös munka, akart fejlődni, teljes mértékben elfogadta azt

Félmaraton az Élménykülönítményben

Amikor tavaly szeptemberben, 3 év után teljesítettem a félmaratoni távot, azt gondoltam, hogy soha többé futás, félmaraton meg főleg nem... ... másnap már megvolt a nevezésem az idei Vivicitta félmaratonra. Baj, vagy sem, de én ilyen vagyok, hirtelen fellángolásból (nevezhetjük átmeneti elmebajnak is), hozok döntéseket. Akkor olyan távolinak tűnt az április, és roppant meggyőző volt a dátum is, hiszen az Anyukám születésnapjára tűzték ki a futást. Kicsit önzőnek tűnhet, hogy az én futásomról szólt ez a nap, de valójában sokkal inkább arról, hogy együtt töltöttük az egész napot a családommal. Aztán jött a másik, sokkal keményebb vonal. Cuki, hogy az Anyukám szülinapján futok egy félmaratont, de azonnal brutálissá válik, amikor súlyos beteg gyerekekért futok. Az Élménykülönítményről bővebben itt olvashatsz. Brutális? Igen az.  Alapvetően optimista vagyok, törekszem arra, hogy jó dolgokat tegyek, és hogy elsősorban a dolgok jó oldalát lássam.  Így volt ez az adománygyűjtés s

4 hónap vajon sok idő?

Máris eltelt 4 hónap azóta, hogy megszületett a kislányom. Hihetetlen, hogy  hogy rohan az idő.  Először a szülés, aztán egy műtét, így jórészt (néhány aktívabb hetet leszámítva) ez a 18 hét a regenerálódásról szólt, illetve arról, hogy kialakítsunk egy olyan napirendet, amibe beleférnek a fontos, a kellemes és a kötelező programok , úgy hogy mindenre jut idő. (???) Eredetileg nem így terveztem , már a kötelező 6 hetes pihi után el akartam kezdeni rendesen edzeni, ami ideig-óráig ment is, de aztán be kellett látnom, hogy ez már most nem így megy, sokkal pontosabb tervezés, napirend szükséges . Egy kicsit erőltetni akartam, azt gondoltam, hogy nekem minden megy, azonnal, tökéletesen. Sajnos nem , vagyis nagyjából de, csak a sorrenden kellett változtatni és persze türelem, türelem, türelem ;) Tudtam, hogy ezt kell megtanulnom, és Léni tökéletes tanító. Az elmúlt 4 hónapban, sok területen sokkal előrelátóbb lettem, kevesebb a "majd" és több a "most", és többs