Ugrás a fő tartalomra

Ami az utadban áll, az lesz az utad

'What stands in the way, becomes the way'
 (ami kb. annyit jelent, hogy ami az utadban áll, az lesz az utad)
Tavaly egy CrossFit képzésen láttam Denise Thomas-on, az egyik tanárunkon. 
Denise Thomas
Az ilyen hetek után, mint a mostani, amikor tesztelünk, mindig eszembe jut, hogy a teljesen inaktív, lusta, eltunyult állapotomból, pár év alatt hova jutottam...

Én azért szeretek edzeni,
  • mert felszabadít, nem csak endorfint termel, hangulatot javít, de nagyon szabadnak és erősnek érzem magam, 
  • mert imádom, amikor olyan dolgokat tudok megcsinálni, amit nem túl sokan a környezetemben. 
  • mert először lehetetlennek tűnő mozgásokat, feladatokat végül sikerül megtanulni, megcsinálni. 
  • mert látom az edzőtársakon, hogy ők is ezt érzik. 
  • mert vannak mélypontok, de ahogy telnek a hetek, hónapok, évek, mind fizikálisan, mind mentálisan egyre erősebbé válok. 
  • mert az évek munkája, sok-sok év munkája eredménnyel jár
Hidd el megéri. Megismered magad, és a korlátaidat, amin aztán tudatosan dolgozol, hogy ne határok legyenek, hanem célok, végül megvalósított, semmiségnek tűnő feladatok.

Az érzés, hogy uralod a tested, a gondolataidat az mindent megér!

Miért szeretem a CrossFitet? 

Mert sosem érzem azt, hogy kész vagyok, hogy minden megy, hiszen mindig van új meghódítani való feladat. Néha, amikor leülök és visszalapozok az edzésnaplómban, nagyon jó érzések jönnek, mert emlékszem, hogy mi volt az, amivel fél éve, 2 éve, 4 éve küzdöttem, és akkor a mai céljaim mennyire merész álomnak tűntek. A CrossFitben (egyébként más sportokban is, csak én ezt szeretem) csak te vagy, a tested, a fejed, a lelked. Nekik kell együtt dolgozni ahhoz, hogy te jobb legyél. Amit elérsz, azt nem veheted meg pénzért, azt el kell érni, azért küzdeni kell, harcolni, ahol az ellenfél nem más mint te magad, nem hozhatsz kifogásokat, hogy persze, mert könnyebb, magasabb, régebb óta sportol....

Ülhetsz otthon, gyárthatod a kifogásokat, de attól nem lesz(el)jobb.





folyt.köv.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nálam így kezdődött...

Idill 2000-ben nyáron napi 3 órát edzettem vízben, és 1 órát futottam is, jó formában voltam, kb 67- 68 kg . Ezután jött a főiskola Budapesten. Tudtam, hogy kell valami sport, elkezdtem futni a Margitszigeten, általában hetente 2-3-szor egy-egy kört, ami azt hiszem kb 5 km. Baljós árnyak Abban az időben mindig hétfőn mentem Pestre és csütörtökön már jöttem haza. Ez nem bizonyult túl jó ötletnek, mert itthon mindig rengeteget ettem és nem edzettem, aztán Pesten is egyre kevesebbet futottam. Aztán jött az első vizsgaidőszak, ami alatt és után már semmit nem sportoltam, de legalább egyre többet ettem. Volt a közelben egy gyrosos, ahol eleinte egy-egy gyrost ettem, aztán egy gyros és egy süti volt az adag, aztán 2 gyros és egy süti, majd eljutottam a 2 gyros+2 süti menüig. Ezt kiegészítették még éjféli pizzák, mozis m&m’s-ek, és simán, lelkiismeret furdalás nélkül megettem egy óriás tábla csokit. A hétvégéim többnyire túlevéssel teltek, tudod, az a kapkodod a levegő...
További információk

Így történt, mert így akartam, mert így döntöttem.

Döntések Talán kicsit ijesztő lehet, vagy nekem inkább fura, hogy mennyire tudatosan csinálok bizonyos dolgokat, sokszor írom, hogy így történt, mert így akartam, mert így döntöttem. Tudod honnan jön? Nos, én sem ma kezdtem. 2013. május 9-én talán életem eddigi legmélyebb pontján voltam lelkileg. Az út ami oda vezetett az a saját hülyeségem, naivságom, hinni akarásom összesége volt, csak magamnak köszönhettem. Valószínűleg nincsenek véletlenek, de azért csak kell az, hogy belül akarj változtatni . Én belül, némán üvöltöttem, hogy valaki segítsen ebből kijönni, mert az, hogy magamat a saját hajamnál fogva húzom ki, az ezúttal kevés lesz. És tadamm, ott volt. Nevezzük a Kérdező nek. Nem igazán tudom, hogy ki "küldte", miért akkor, vagy hogy hogyan került oda, de valószínűleg ezt nem is kell tudnom. Hónapokkal előtte azzal keresett meg, hogy személyi edzőre lenne szüksége, és engem ajánlottak. Szuper volt a közös munka, akart fejlődni, teljes mértékben elfogadta azt...
Megjegyzés küldése
További információk

Félmaraton az Élménykülönítményben

Amikor tavaly szeptemberben, 3 év után teljesítettem a félmaratoni távot, azt gondoltam, hogy soha többé futás, félmaraton meg főleg nem... ... másnap már megvolt a nevezésem az idei Vivicitta félmaratonra. Baj, vagy sem, de én ilyen vagyok, hirtelen fellángolásból (nevezhetjük átmeneti elmebajnak is), hozok döntéseket. Akkor olyan távolinak tűnt az április, és roppant meggyőző volt a dátum is, hiszen az Anyukám születésnapjára tűzték ki a futást. Kicsit önzőnek tűnhet, hogy az én futásomról szólt ez a nap, de valójában sokkal inkább arról, hogy együtt töltöttük az egész napot a családommal. Aztán jött a másik, sokkal keményebb vonal. Cuki, hogy az Anyukám szülinapján futok egy félmaratont, de azonnal brutálissá válik, amikor súlyos beteg gyerekekért futok. Az Élménykülönítményről bővebben itt olvashatsz. Brutális? Igen az.  Alapvetően optimista vagyok, törekszem arra, hogy jó dolgokat tegyek, és hogy elsősorban a dolgok jó oldalát lássam.  Így volt ez az adomány...
1 megjegyzés
További információk

40 nap és 40 éjszaka

Újra itt. Újra #lélekbotox :) Ez most nem könnyű, mégis imádom. Utoljára mikor kigyomláltam a blogomat arra jutottam, hogy csak akkor fogok írni, ha tényleg lesz mondanivalóm. Ez kb 1 éve volt, most jött el az ideje. Egyik örök kedvenc mondásom, ami időről-időre félelmetesen beigazolódik: jól nézz szét magad körül, mert egy év múlva semmi sem lesz ugyanaz. Ez történt velem is. Csupán egy év leforgása alatt minden megváltozott, egy vadonat új életbe kerültem, és ezzel együtt egy vadonat új testbe is, ami nem más, mint a sokak által rettegett  #anyatest 40 napja nézem a tükörben, naponta többször, minden kézmosásnál (újszülött mellett, ez kb napi 10-15 alkalom legalább), zuhányzás előtt, után, de nem nagyon változik. Vannak a telefonomban képek a régi életből, de valahogy már nem is emlékszem, hogy milyen volt. Az elmúlt 40 napban, ami a szülés óta eltelt, gondolatban többször, hangosan talán 2-szer hangzott el, hogy  nem szeretem ezt a testet.  A másodiknál a Sz...
Megjegyzés küldése
További információk

4 hónap vajon sok idő?

Máris eltelt 4 hónap azóta, hogy megszületett a kislányom. Hihetetlen, hogy  hogy rohan az idő.  Először a szülés, aztán egy műtét, így jórészt (néhány aktívabb hetet leszámítva) ez a 18 hét a regenerálódásról szólt, illetve arról, hogy kialakítsunk egy olyan napirendet, amibe beleférnek a fontos, a kellemes és a kötelező programok , úgy hogy mindenre jut idő. (???) Eredetileg nem így terveztem , már a kötelező 6 hetes pihi után el akartam kezdeni rendesen edzeni, ami ideig-óráig ment is, de aztán be kellett látnom, hogy ez már most nem így megy, sokkal pontosabb tervezés, napirend szükséges . Egy kicsit erőltetni akartam, azt gondoltam, hogy nekem minden megy, azonnal, tökéletesen. Sajnos nem , vagyis nagyjából de, csak a sorrenden kellett változtatni és persze türelem, türelem, türelem ;) Tudtam, hogy ezt kell megtanulnom, és Léni tökéletes tanító. Az elmúlt 4 hónapban, sok területen sokkal előrelátóbb lettem, kevesebb a "majd" és több a "most", és többs...
Megjegyzés küldése
További információk