... avagy hol is tartok most?
Csodálatos képet festettem korábban magamnak, magamban arról, hogy pontosan 9 hónappal a szülés után milyen lesz az élet, a súlyom, a tükörkép, az edzéseim stb.
Ebből 1 év után mindössze egy dolog valósult meg, szerencsére a legfontosabb, hogy Léni boldog és kiegyensúlyozott.
Viszont a súlyom, (ami a tükörképet meghatározza) a terhességi súlyom -10 kg, amit kb a szüléssel és az utána következő 6-7 hét alatt vesztettem. Ez a súly úgy be van betonozva, hogy ha sokkal többet eszek sem megy fentebb, és ha kevesebbet akkor sem megy lentebb. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zavar, és még csak kifogásom sincs, (bár nem is kerestem), szerintem simán le lehet(ne) fogyni 1 év alatt szülés után.
Persze a korábbi csodálatos képemen nem szerepelt szülés után 3 hónappal egy műtét, ami 6 hétig tilos táblát állított az edzéseim elé, nem szerepelt még a következő terhesség (bár nagyon örültem volna neki), egy vetélés meg aztán főleg nem:(
Azt hiszem akkor engedtem el végleg a precízen megtervezett rendet, a csodálatos képet, amikor megtudtuk, hogy pár napunk van felkészülni arra, ami történni fog, amire nem hiszem, hogy egyébként fel lehet készülni.
"Menj, ha menned kell, én el tudlak engedni" lett a mindennapi mantrám.
Persze ilyenkor találkozik az ember legtöbbször ismerősökkel, akik ilyenkor a legérdeklődőbbek és ilyenkor kérdeznek a legtöbbet.
Bárcsak azt kérdezték volna lépten-nyomon, hogy
Miért nem fogytál még le?
Szoktál edzeni?
És a kaja?
De nem.
A leggyakoribb kérdés az elmúlt hetekben : És a kistesó? Akartok? Mikor jön?
Mindegyik hideg, jeges zuhany, mindegyik odaszúrt. Nagyon össze kellett szednem magam, hogy ne mondjam azt, hogy épp tegnap este hagyott itt minket, és persze, hogy ne kezdjenek el potyogni a krokodilkönnyek, és csak a kocsiig bírjam ki, hogy kisírhassam magam a sötétített ablakok rejtekében.
A hormonok felborultak, a lelkem felborult.
Itt most nem sajnáltatni akarom magam, hanem megmutatni azt, hogy nem mindig minden happy és pozitív és mutogatnivalóan csodálatos, de attól még megtörténik, megtörténhet és ezen túl is lehet lenni, "csak" meg kell keresni a neked legjobb terápiát.
Szóval nem eshettem szét, én már nem eshetek szét, mert a kis csodám minden rezdülésemet érzi, és érte, miatta gyorsan kell regenerálódni. Amire most is, mint mindig van megoldás. Szerencsére jó vastag a copfom, amivel ki kell húznom magam a gödörből;)
Edzés
Az elmúlt hónapokban, már nem először a mozgást választottam, választom terápiának. Pontosabban az egyetlen mozgást, amit jelenleg csinálhatok, illetve mindenféle fizikai fájdalom nélkül tudok csinálni: a futást.
Mert bármikor tudok menni, (amikor Lénire tudnak vigyázni egy órát,) mert magam lehetek a gondolataimmal, a bánatommal, a könnyeimmel, mert minden futás után jobb, mert szimbolikusan futás közben előre haladok, mert hosszú távon jobb és jobb leszek. Kb fél éve dolgozom együtt egy szuper csapattal, akik a futó edzéseimet tervezik és nem hagyják, hogy otthon maradjak, hogy ne csináljam:)
Róluk bővebben itt: futóedzésem
Táplálkozás
Most pedig, hogy Léni már 1 éves, és mindent ehet, amit mi eszünk, így még nagyobb lett a felelősségem, még jobban oda kell figyelnem a táplálkozásunkra, hiszen kizárólag rajtam, rajtunk múlik, hogy milyen példát mutatunk neki, milyen ételt adunk neki.
Persze nem mindenmenteset, mert az sem feltétlenül egészséges, hiszen a szervezetének ismernie kell a glutént, a laktózt, a tojásfehérjét, és minden más allergént ahhoz, hogy később a lehető legkisebb legyen az esélye bármilyen táplálkozási allergiának. Egyedül a cukor az, amit tiltó listán tartok. Itt természetesen a hozzáadott (felesleges) cukorra gondolok és nem a természetesen előforduló szénhidrátokra/cukrokra.
Ami pedig a saját táplálkozásomat illeti, azt hiszem eljött az ideje a reformoknak :) Most sem teszek mást, mint régen, előszedem, a még 2016-ban összeállított food coaching programom emailjeit, elolvasom őket és törekszem a legoptimálisabb megvalósításra. Semmi hirtelen fellángolás, semmi kapkodás ide-oda, ehhez-ahhoz a módszerhez, csak hosszútávú (1+ év) és konzisztens munka, én ebben hiszek.
Nem ígérem, hogy hetente, de azért néha be fogok erről számolni,
1-2 instastory, 1-2 post és bejegyzés itt, azért elképzelhető, hogy megjelenik ;)
(insta: @bajzathreka )
Ha írnál, ide írj: bajzathreka@gmail.com
folyt.köv.