97.6-tól a CrossFit ♥ szerelemig

Máris eltelt 4 hónap azóta, hogy megszületett a kislányom. Hihetetlen, hogy  hogy rohan az idő.  Először a szülés, aztán egy műtét, így jórészt (néhány aktívabb hetet leszámítva) ez a 18 hét a regenerálódásról szólt, illetve arról, hogy kialakítsunk egy olyan napirendet, amibe beleférnek a fontos, a kellemes és a kötelező programok , úgy hogy mindenre jut idő. (???) Eredetileg nem így terveztem , már a kötelező 6 hetes pihi után el akartam kezdeni rendesen edzeni, ami ideig-óráig ment is, de aztán be kellett látnom, hogy ez már most nem így megy, sokkal pontosabb tervezés, napirend szükséges . Egy kicsit erőltetni akartam, azt gondoltam, hogy nekem minden megy, azonnal, tökéletesen. Sajnos nem , vagyis nagyjából de, csak a sorrenden kellett változtatni és persze türelem, türelem, türelem ;) Tudtam, hogy ezt kell megtanulnom, és Léni tökéletes tanító. Az elmúlt 4 hónapban, sok területen sokkal előrelátóbb lettem, kevesebb a "majd" és több a "most", és többs...

Döntések Talán kicsit ijesztő lehet, vagy nekem inkább fura, hogy mennyire tudatosan csinálok bizonyos dolgokat, sokszor írom, hogy így történt, mert így akartam, mert így döntöttem. Tudod honnan jön? Nos, én sem ma kezdtem. 2013. május 9-én talán életem eddigi legmélyebb pontján voltam lelkileg. Az út ami oda vezetett az a saját hülyeségem, naivságom, hinni akarásom összesége volt, csak magamnak köszönhettem. Valószínűleg nincsenek véletlenek, de azért csak kell az, hogy belül akarj változtatni . Én belül, némán üvöltöttem, hogy valaki segítsen ebből kijönni, mert az, hogy magamat a saját hajamnál fogva húzom ki, az ezúttal kevés lesz. És tadamm, ott volt. Nevezzük a Kérdező nek. Nem igazán tudom, hogy ki "küldte", miért akkor, vagy hogy hogyan került oda, de valószínűleg ezt nem is kell tudnom. Hónapokkal előtte azzal keresett meg, hogy személyi edzőre lenne szüksége, és engem ajánlottak. Szuper volt a közös munka, akart fejlődni, teljes mértékben elfogadta azt...

Újra itt. Újra #lélekbotox :) Ez most nem könnyű, mégis imádom. Utoljára mikor kigyomláltam a blogomat arra jutottam, hogy csak akkor fogok írni, ha tényleg lesz mondanivalóm. Ez kb 1 éve volt, most jött el az ideje. Egyik örök kedvenc mondásom, ami időről-időre félelmetesen beigazolódik: jól nézz szét magad körül, mert egy év múlva semmi sem lesz ugyanaz. Ez történt velem is. Csupán egy év leforgása alatt minden megváltozott, egy vadonat új életbe kerültem, és ezzel együtt egy vadonat új testbe is, ami nem más, mint a sokak által rettegett  #anyatest 40 napja nézem a tükörben, naponta többször, minden kézmosásnál (újszülött mellett, ez kb napi 10-15 alkalom legalább), zuhányzás előtt, után, de nem nagyon változik. Vannak a telefonomban képek a régi életből, de valahogy már nem is emlékszem, hogy milyen volt. Az elmúlt 40 napban, ami a szülés óta eltelt, gondolatban többször, hangosan talán 2-szer hangzott el, hogy  nem szeretem ezt a testet.  A másodiknál a Sz...

Sok-sok évig, amikor még kevésbé voltam félős, és jártam síelni, snowboardozni, minden egyes alkalommal, de tényleg mindig volt egy nap, amikor eltévedtem a hegyen, vagy lekéstem az utolsó felvonót, vagy kiestem a felvonóból valami nagyon lehetetlen helyen vagy amikor snowboarddal nem bírtam a csákányos felvonóval felmenni.  Mindig volt egy szép napsütéses, de inkább jeges-szeles délután amikor nem volt mese, gyalogolni kellett, ha nem akartam az erdőben aludni. Ezek a magányos hegyi sétáim borzalmasan lassan teltek, nem tudtam túl gyorsan tipegni kezemben a lécekkel vagy snowboarddal, lábamon a nehéz bakancsokkal.  Ilyenkor mindig  a gondolataimat rendezgettem, de   soha, hangsúlyozom soha nem kívántam/gondoltam azt, hogy úúú ez a hegyi séta annyira jó, annyira élvezetes, hogy újra megcsinálnám, csak legközelebb akadályokkal nehezítve. Aztán eltelt pár év és ezúttal még fizettem is érte, beneveztem a Spartan Race Wintersprintre. Röviden: spartan rac...

Van, aki retteg tőle, van aki imádja, van aki utálja, de nem tud nélküle élni.  Vajon erre is igaz, hogy megszoksz vagy megszöksz? Általában az elsőre - legyen szó bármiről is,- szoktunk emlékezni... Az én Első igazi, eget rengető izomlázam 2008 őszén történt velem. Pontosan az első személyi edzőve közös edzés után. Arról, hogy hogy jutottam el odáig, hogy mi volt a motivációm, hogy az egész hogy kezdődött 97 kg-osan, arról  itt olvashatsz. Szóval ezen az edzésen kb kevesebb terhelés ért, mint a mostani edzéseim bemelegítésének első 3 percében. Mondjuk abban az állapotomban ez nem volt nagy csoda. Pár "guggolásra" emlékszem és talán néhány hasprés is volt. Azt a guggolást úgy képzeld el, hogy kb egy rendes guggolás 2/3-ig jutottam el mélységben és azonnal hisztiztem, hogy ez nehéz és az edzőm tuti meg akar ölni. Na de a másnap, hmmmmm jött az izomláz, még nevetni sem tudtam annyira brutális hasizomláz gyötört, vezetni pedig úgy vezettem, hogy a kezemmel nyomtam a térde...