97.6-tól a CrossFit ♥ szerelemig

Lassan eltelik a január és ha még velünk vagy, akkor légy büszke magadra, ha márciusban is velünk leszel még, hidd el mi is nagyon büszkék leszünk Rád:)) Viccet félretéve, gondolkodtál már azon, hogy van edzés (és élet) a #beachbody őrületen túl? Szeretnélek felmenteni, szeretném, ha tudnád, hogy minden rendben van veled, ha nem az a fő motivációd, hogy "Idén nyárra mostmár tényleg lefogyok/izmos leszek/kockahasam lesz/stbstb!" Ez egy borzalmas ördögi kör, január-februárban minden ezzel van tele, ezt nyomják az arcodba mindenhonnan, mindenki ezzel akar pénzt keresni és te dolgozol keményen, edzel, diétázol, futsz, biciklizel, csoportos órákra jársz (rosszabb esetben szauna övet használsz és fogyasztó teákat is iszol), de a beígért eredmény valahogy nem, vagy nem úgy jön, ahogy szeretnéd és legkésőbb áprilisra minden motivációdat elveszted. Nyugi, ez teljesen NORMÁLIS! Ez tudod miért van? Mert valószínű, hogy te is abba a 92,5%-ba tartozol, akit nem ez motivál, csak...

... avagy hol is tartok most? Csodálatos képet festettem korábban magamnak, magamban arról, hogy pontosan 9 hónappal a szülés után milyen lesz az élet, a súlyom, a tükörkép, az edzéseim stb. Ebből 1 év után mindössze egy dolog valósult meg , szerencsére a legfontosabb, hogy Léni boldog és kiegyensúlyozott. Viszont a súlyom, (ami a tükörképet meghatározza) a terhességi súlyom -10 kg, amit kb a szüléssel és az utána következő 6-7 hét alatt vesztettem. Ez a súly úgy be van betonozva, hogy ha sokkal többet eszek sem megy fentebb, és ha kevesebbet akkor sem megy lentebb. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zavar, és még csak kifogásom sincs, (bár nem is kerestem), szerintem simán le lehet(ne) fogyni 1 év alatt szülés után. Persze a korábbi csodálatos képemen nem szerepelt szülés után 3 hónappal egy műtét, ami 6 hétig tilos táblát állított az edzéseim elé, nem szerepelt még a következő terhesség (bár nagyon örültem volna neki), egy vetélés meg aztán főleg nem:( Azt hiszem akkor e...

Máris eltelt 4 hónap azóta, hogy megszületett a kislányom. Hihetetlen, hogy  hogy rohan az idő.  Először a szülés, aztán egy műtét, így jórészt (néhány aktívabb hetet leszámítva) ez a 18 hét a regenerálódásról szólt, illetve arról, hogy kialakítsunk egy olyan napirendet, amibe beleférnek a fontos, a kellemes és a kötelező programok , úgy hogy mindenre jut idő. (???) Eredetileg nem így terveztem , már a kötelező 6 hetes pihi után el akartam kezdeni rendesen edzeni, ami ideig-óráig ment is, de aztán be kellett látnom, hogy ez már most nem így megy, sokkal pontosabb tervezés, napirend szükséges . Egy kicsit erőltetni akartam, azt gondoltam, hogy nekem minden megy, azonnal, tökéletesen. Sajnos nem , vagyis nagyjából de, csak a sorrenden kellett változtatni és persze türelem, türelem, türelem ;) Tudtam, hogy ezt kell megtanulnom, és Léni tökéletes tanító. Az elmúlt 4 hónapban, sok területen sokkal előrelátóbb lettem, kevesebb a "majd" és több a "most", és többs...

Döntések Talán kicsit ijesztő lehet, vagy nekem inkább fura, hogy mennyire tudatosan csinálok bizonyos dolgokat, sokszor írom, hogy így történt, mert így akartam, mert így döntöttem. Tudod honnan jön? Nos, én sem ma kezdtem. 2013. május 9-én talán életem eddigi legmélyebb pontján voltam lelkileg. Az út ami oda vezetett az a saját hülyeségem, naivságom, hinni akarásom összesége volt, csak magamnak köszönhettem. Valószínűleg nincsenek véletlenek, de azért csak kell az, hogy belül akarj változtatni . Én belül, némán üvöltöttem, hogy valaki segítsen ebből kijönni, mert az, hogy magamat a saját hajamnál fogva húzom ki, az ezúttal kevés lesz. És tadamm, ott volt. Nevezzük a Kérdező nek. Nem igazán tudom, hogy ki "küldte", miért akkor, vagy hogy hogyan került oda, de valószínűleg ezt nem is kell tudnom. Hónapokkal előtte azzal keresett meg, hogy személyi edzőre lenne szüksége, és engem ajánlottak. Szuper volt a közös munka, akart fejlődni, teljes mértékben elfogadta azt...

Újra itt. Újra #lélekbotox :) Ez most nem könnyű, mégis imádom. Utoljára mikor kigyomláltam a blogomat arra jutottam, hogy csak akkor fogok írni, ha tényleg lesz mondanivalóm. Ez kb 1 éve volt, most jött el az ideje. Egyik örök kedvenc mondásom, ami időről-időre félelmetesen beigazolódik: jól nézz szét magad körül, mert egy év múlva semmi sem lesz ugyanaz. Ez történt velem is. Csupán egy év leforgása alatt minden megváltozott, egy vadonat új életbe kerültem, és ezzel együtt egy vadonat új testbe is, ami nem más, mint a sokak által rettegett  #anyatest 40 napja nézem a tükörben, naponta többször, minden kézmosásnál (újszülött mellett, ez kb napi 10-15 alkalom legalább), zuhányzás előtt, után, de nem nagyon változik. Vannak a telefonomban képek a régi életből, de valahogy már nem is emlékszem, hogy milyen volt. Az elmúlt 40 napban, ami a szülés óta eltelt, gondolatban többször, hangosan talán 2-szer hangzott el, hogy  nem szeretem ezt a testet.  A másodiknál a Sz...

Sok-sok évig, amikor még kevésbé voltam félős, és jártam síelni, snowboardozni, minden egyes alkalommal, de tényleg mindig volt egy nap, amikor eltévedtem a hegyen, vagy lekéstem az utolsó felvonót, vagy kiestem a felvonóból valami nagyon lehetetlen helyen vagy amikor snowboarddal nem bírtam a csákányos felvonóval felmenni.  Mindig volt egy szép napsütéses, de inkább jeges-szeles délután amikor nem volt mese, gyalogolni kellett, ha nem akartam az erdőben aludni. Ezek a magányos hegyi sétáim borzalmasan lassan teltek, nem tudtam túl gyorsan tipegni kezemben a lécekkel vagy snowboarddal, lábamon a nehéz bakancsokkal.  Ilyenkor mindig  a gondolataimat rendezgettem, de   soha, hangsúlyozom soha nem kívántam/gondoltam azt, hogy úúú ez a hegyi séta annyira jó, annyira élvezetes, hogy újra megcsinálnám, csak legközelebb akadályokkal nehezítve. Aztán eltelt pár év és ezúttal még fizettem is érte, beneveztem a Spartan Race Wintersprintre. Röviden: spartan rac...

Van, aki retteg tőle, van aki imádja, van aki utálja, de nem tud nélküle élni.  Vajon erre is igaz, hogy megszoksz vagy megszöksz? Általában az elsőre - legyen szó bármiről is,- szoktunk emlékezni... Az én Első igazi, eget rengető izomlázam 2008 őszén történt velem. Pontosan az első személyi edzőve közös edzés után. Arról, hogy hogy jutottam el odáig, hogy mi volt a motivációm, hogy az egész hogy kezdődött 97 kg-osan, arról  itt olvashatsz. Szóval ezen az edzésen kb kevesebb terhelés ért, mint a mostani edzéseim bemelegítésének első 3 percében. Mondjuk abban az állapotomban ez nem volt nagy csoda. Pár "guggolásra" emlékszem és talán néhány hasprés is volt. Azt a guggolást úgy képzeld el, hogy kb egy rendes guggolás 2/3-ig jutottam el mélységben és azonnal hisztiztem, hogy ez nehéz és az edzőm tuti meg akar ölni. Na de a másnap, hmmmmm jött az izomláz, még nevetni sem tudtam annyira brutális hasizomláz gyötört, vezetni pedig úgy vezettem, hogy a kezemmel nyomtam a térde...

Lehet, hogy furcsán hangzik, de 2 olyan terület van,  amit maximálisan a kezedben kell tartanod, kontrollálnod kell, bármi is legyen a fitness-célod! Tudod melyek ezek? A táplálkozás és a regeneráció Imádom a Crossfitet, korábban pedig sokat edzettem konditeremben: Spinning, TRX, jártam kettlebellre és aerobicra is. Nem tudnám megmondani melyik a leglegleg. Rengeteg edzésmódszer és -rendszer létezik, szinte mindenki másra esküszik. De! amiben egyetértünk az az, hogy minden perc, amit keményen végigdolgozol az edzőteremben, edzésen, úszás vagy futás közben, az szinte elpocsékolt idő a céljaid elérése szempontjából, ha nem pihensz eleget és nem táplálkozol rendesen! (Persze itt azt feltételezem, hogy vannak céljaid és ezek nem csak álmok, amik végül nem valósulnak meg!) Tedd rendbe ezt a két területet, és biztosan eléred azt, amiről eddig csak álmodni mertél! Segítek egy kicsit. A legeslegelső feladat , amit el kell végezned: Nem is gondolnád, de ez egy hatalmas és...

Pár hete ünnepeltem a bűvös tripla X-et, amitől az ismerőseim 90%-a retteg, de legalább kirázza a hideg. Miután a 26. szülinapom előtt egy hétig zokogtam, mert nem bírtam feldolgozni, hogy "megöregedtem", ez a 30-as már meg sem kottyant, sőt inkább még vártam is. Kíváncsi voltam, hogy mi az, amitől ennyire rettegnek? Aztán bumm...eljött a nagy nap... felkeltem ... és semmi... jó, jó, biztos majd ha belenézek a tükörbe.... Hmm, semmi. Ugyanannyi ránc (nulla) és őszhajszál (nulla).  Aztán kaptam egy ajándékot, ami rádöbbentett arra, hogy mi a bajuk másoknak a 30-cal. A saját elvárások, a környezet elvárása, a gondolat, hogy nem tartanak ott, ahol kellene. Pedig ez mind-mind rajtunk múlik, és egyébként meg kit érdekelnek a mások? Az ő életük az övék, a tiédet te éled. Az ajándék egy 6 perces videó, amin a családtagjaim, barátaim, ismerőseim üzentek a szülinapom alkalmából. Mondanom sem kell, végigzokogtam az egészet. Aztán mikor este egyedül még sokszor megnéztem, akk...

Amikor tavaly szeptemberben, 3 év után teljesítettem a félmaratoni távot, azt gondoltam, hogy soha többé futás, félmaraton meg főleg nem... ... másnap már megvolt a nevezésem az idei Vivicitta félmaratonra. Baj, vagy sem, de én ilyen vagyok, hirtelen fellángolásból (nevezhetjük átmeneti elmebajnak is), hozok döntéseket. Akkor olyan távolinak tűnt az április, és roppant meggyőző volt a dátum is, hiszen az Anyukám születésnapjára tűzték ki a futást. Kicsit önzőnek tűnhet, hogy az én futásomról szólt ez a nap, de valójában sokkal inkább arról, hogy együtt töltöttük az egész napot a családommal. Aztán jött a másik, sokkal keményebb vonal. Cuki, hogy az Anyukám szülinapján futok egy félmaratont, de azonnal brutálissá válik, amikor súlyos beteg gyerekekért futok. Az Élménykülönítményről bővebben itt olvashatsz. Brutális? Igen az.  Alapvetően optimista vagyok, törekszem arra, hogy jó dolgokat tegyek, és hogy elsősorban a dolgok jó oldalát lássam.  Így volt ez az adomány...

... vagy legalábbis a célba érkezés pillanatában nagyon nagyon ezt akartam hinni. De erről majd később.  A múlt héten, szeptember 8-án volt az idei, immár 28. alkalommal megrendezett Budapest Félmaraton.   Már januárban eldöntöttem, hogy idén biztos fogok félmaratont futni, még akkor be is neveztem. A 3 évvel ezelőtti félmaratonomhoz ( Első Félmaratonom 2010. )  képest annyi volt a változás, hogy idén azért jóval többet futottam, mint anno, csak a félmaraton előtti 2 hétben semmit, ami igazából nem okozott gondot, mert tudom, hogy bármikor le tudok futni 21 km-t, itt mindig csak az a kérdés, hogy mennyi idő alatt:) Ezúttal sem volt futás specifikus az edzésem, sőt... Még mindig a CrossFit a nagy szerelem és az edzéseim 90%-át ilyen jellegű edzések teszik ki. ( bár ha a rendszer lényegét tekintem akkor tulajdonképpen a 100%-át, hiszen a hosszabb futások is része kell, hogy legyenek az edzéseknek.)   Ez most nem volt olyan stresszes, mint az első....

' What stands in the way, becomes the way'  (ami kb. annyit jelent, hogy ami az utadban áll, az lesz az utad) Tavaly egy CrossFit képzésen láttam Denise Thomas-on, az egyik tanárunkon.  Denise Thomas Az ilyen hetek után, mint a mostani, amikor tesztelünk, mindig eszembe jut, hogy a teljesen inaktív, lusta, eltunyult állapotomból, pár év alatt hova jutottam... Én azért szeretek edzeni, mert felszabadít, nem csak endorfint termel, hangulatot javít, de nagyon szabadnak és erősnek érzem magam ,  mert imádom, amikor olyan dolgokat tudok megcsinálni, amit nem túl sokan a környezetemben.  mert először lehetetlennek tűnő mozgásokat, feladatokat végül sikerül megtanulni, megcsinálni.  mert látom az edzőtársak on, hogy ők is ezt érzik.  mert vannak mélypontok, de ahogy telnek a hetek, hónapok, évek, mind fizikálisan, mind mentálisan egyre erősebbé válok .  mert az évek munkája, sok-sok év munkája eredménnyel jár Hidd el me...

Így az év vége felé közeledve itt az ideje,hogy röviden összefoglaljam az elmúlt év történéseit. Most,hogy jobban belegondolok, tulajdonképpen teljesen új dolgokat csináltam, rengeteget változtam. A tavalyi évet úgy zártam,hogy 31-én már éjfél előtt aludtam,hogy minél előbb vége legyen 2010-nek. Az első, óriási változás az életemben az a versenyzés. Először a 3 fordulós hungarian cross challenge csapatverseny,ahol 4. helyen végeztünk, aztán a 6 hetes CrossFit Games Open 2011, ahol egyéniben Európában 83. lettem, csapatban pedig 16. hellyel kvalifikáltunk a regionális versenyre,ahová végül nem tudtunk elmenni:( Szeptembertől decemberig pedig 3 egyéni és egy csapatverseny várt rám. Mindez úgy, hogy az előző 26 évben nem versenyeztem sosem, ennyi idősen ez komoly mentális próbatételnek bizonyult,de a decemberi versenyen már egész jól éreztem magam, és az utolsó, 4. feladatban is tudtam teljesíteni. Közben pihenésként jött egy Crossfit képzés és egy RKC instruktori. Szeptember óta...

ma, amikor jöttem a B-fitbe, láttam az úton az általános iskolás magyar tanárnőmet, aki akkor azt mondta, hogy legközelebb akkor merjek csúnyán írni, ha majd ügyvezető leszek. jót mosolyogtam magamban, ügyvezető vagyok, de már szépen írok:) tavaly úgy alakult, hogy a 25. születésnapomat teljesen egyedül töltöttem, így volt időm elgondolkodni az elmúlt 25 éven. valahogy mindig oda lyukadtam ki, hogy bármi történt velem, ami kicsit fájt, vagy nem annyira tetszett, nem volt teljesen kellemes, feladtam, befejeztem, többek között a 2008-as, 23. Nike Budapest Félmaratont is. Be volt fizetve a nevezésem, de lusta voltam felkészülni rá, és meghátráltam, úgy gondoltam nem fog menni, mert nehéz, fárasztó, feladni kínos, végigcsinálni fájdalmas lehet, nyilván nem tudhattam, sose futottam többet annál a távnál, ami pont addig tart amikor elkezd fáradni a lábam:) ez utólag persze vicces, de kb ennyi kitartásom volt. aztán mikor idén a születésnapomon eszembe jutottak a tavaly nyári gondolatok, jó...

Idill 2000-ben nyáron napi 3 órát edzettem vízben, és 1 órát futottam is, jó formában voltam, kb 67- 68 kg . Ezután jött a főiskola Budapesten. Tudtam, hogy kell valami sport, elkezdtem futni a Margitszigeten, általában hetente 2-3-szor egy-egy kört, ami azt hiszem kb 5 km. Baljós árnyak Abban az időben mindig hétfőn mentem Pestre és csütörtökön már jöttem haza. Ez nem bizonyult túl jó ötletnek, mert itthon mindig rengeteget ettem és nem edzettem, aztán Pesten is egyre kevesebbet futottam. Aztán jött az első vizsgaidőszak, ami alatt és után már semmit nem sportoltam, de legalább egyre többet ettem. Volt a közelben egy gyrosos, ahol eleinte egy-egy gyrost ettem, aztán egy gyros és egy süti volt az adag, aztán 2 gyros és egy süti, majd eljutottam a 2 gyros+2 süti menüig. Ezt kiegészítették még éjféli pizzák, mozis m&m’s-ek, és simán, lelkiismeret furdalás nélkül megettem egy óriás tábla csokit. A hétvégéim többnyire túlevéssel teltek, tudod, az a kapkodod a levegő...